BSE: Budapest, XII.ker., Szamos u. 2/c., igen ez távol van Komáromtól, de mégis sokan járunk ide, egy hétvégi kirándulás keretében ellátogattam életem első ilyen magyar női extra liga mérkőzésére. Egy spanyolországi utam alkalmával már láttam az ottani “extra liga” egyik női mérkőzését, de mint tudjuk a hazai lányok jobban elérhetőek, és legalább olyan csinosak ;), ott hatból négyen folyékonyan beszéltek kínaiul is.

A meccs előtt a szép téli napsütésben sétáltunk a Városmajorban, voltunk a Normafa körül, megcsodáltuk Budapest szebb részeit (és egy Plazat is, C’est la vie).

Nézzük a sport, szakmai részét is a napnak! A Soltvadkert végig uralta a mérkőzést (eredmény 1 : 9), és nem volt kétséges, hogy fölényesen nyerik a mérkőzést. Mindemellett voltak nagyon értékes poénok és szettek, amikor megmutatkozott az élsport sok-sok finomsága, közben láthattuk a női érzelmek szép kitöréseit is.

A támadó játékosok küzdelmében nagyon technikás pörgetések és okosan lenyesett labdák szemet gyönyörködtető kombinációit láthattuk. A kis számú közönség a hosszabb labdameneteknél tapssal ünnepelte a sportot ‘pártatlanul’, így pl. a hátulról visszanyesett labdák utáni visszatámadások igazán kiemelkedő színfoltjai voltak a játéknak. Megmutatkozott a fiatalos hév előnye és hátránya is. Amikor valaki egy rutinosabb, idősebb játékos kezére játszott, akkor tényleg úgy jöttek vissza a labdák, ahogy az meg van írva. Néhány poén igazán férfiasra sikerült, amikor nagy sebességű labdáknál az oldalváltásokat is beérték kiváló lábmunkával. Látható volt, hogy az asztaltól eltávolodni ezen a szinten már nem tanácsos egy támadó játékosnak, mert akkor hamarosan beszámolják a pontot az ellenfél részére.

Az igazi nagy női rangadókért sokszor elég csak Budapestig utazni, és évente egyszer biztosan megéri egy férfi asztalitenisz versenyzőnek is, a lányok igazán hálásak tudnak lenni :).