Mérkőzés a bronzéremért

Úgy alakult, hogy a két megyei együttes az utolsó előtti fordulóban döntötte el egymás közt a bronzérem sorsát.

A párosok csatái nem egészen úgy sikerültek, ahogy terveztük, bár nem álltunk messze tőle…

Bohony Á, ifj. Sádli Gy- Müller Gy, Saláta F 0:3 sima vendég győzelem, a veterán páros magabiztosan hozta a mérkőzést.

Bohony P, Vince T-Illés R, Szakál B 3:2 a vendég páros 5 mérkőzés labdát nem tudott értékesíteni, és ez a végén megbosszulta magát.

Az egyéni mérkőzések alatt a hazaiaknál Bohony Peti ellen nem volt esély a győzelemre, magabiztosan nyerte meg mind a 4 mérkőzését. Vince Tomi volt a nap meglepetés embere. Jól játszott, és emellett elég sok szerencséje is volt, mindezek ellenére megérdemelten nyert 3 meccset. Bohony Ákos 2 győzelme majdnem 3 volt, ifj. Sádli Gyula az elején nem találta a tenyeresét, aztán a végére Ő is belejött, Bár, ha a Roland ellen igazán éles meccset kellett volna játszania, megnyerte-e volna.

Nálunk a két veterán, még csak-csak tudta tartani a lépést a hazaiakkal, (2-2 győzelem) de a két „fiatal és erőtől duzzadó” játékosunk nem tudta felvenni a ritmust, bár mentségükre legyen írva, mindent megpróbáltak. Illés még arra is képes volt az első meccsen, hogy Vince ellen az első szettben elszenvedett kólás zakó (11:0) után felálljon, és nyerjen 3:1 arányban, de mint később kiderült ez túl sok energiájába került, míg Vincét ez egyáltalán nem rendítette meg. Szakál Bélánk ugyan az antik csatáját megnyerte, de több győzelemre most Ő sem volt képes.

A hazaiak ezen a napon talán jobban akarták a győzelmet, és ez sikerült is Nekik. Mi sem bánkódunk a 4. helyezés miatt, mert tudjuk hogy az év folyamán sokszor kellett kiállnunk tartalékosan, mivel 4. játékosunk (alias: Balu, az angol  disszidens) csak  a mérkőzések felén tudott a rendelkezésünkre állni.

Az a tény, hogy a legerősebb NB III-as csoportban a három megyei csapat az első 4 között végzett, szerintem rendkívül nagy siker, de ez talán majd egy másik elemzés lesz.

Üdv:

Salaf