NB III. Közép-Dunántúli csoportjában: Dunaújváros II. – Szomód 5-13

Mindkét csapat nagy várakozással tekintett a dunaújvárosi derbi elé. A tétje nem volt kevesebb a mai mérkőzésnek, hogy a győztes lépéselőnyt szerez a riválisával szemben, és nyomába eredhet a közép-dunántúli csoport dobogósainak. A vendégeket fűtötte a visszavágás vágya, hiszen ősszel – óriási esélyt elszalasztva- hagyták elvinni a két bajnoki pontot. A „hajnali” 10 órás kezdéskor mindkét gárda a legerősebb összeállításban és szépszámú szakértő közönség előtt állt asztalhoz.

A párosokra egy kicsit megvariálta az összeállítást a hazai szakvezetés. Egy tollszáras játékossal akarták Takácsékat megzavarni, de a szomódi páros gyakorlatilag pillanatok alatt lelőtte az asztalról a vendéglátók egységét. A Takács – Licul páros 12 forduló óta nem talált legyőzőre ebben a csoportban! Sajnos a másik páros is a szokott forgatókönyv szerint szerepelt: 0-2-ről még sikerült egyenlíteni, de a döntő szettben Lukács gyávasága miatt Pósfaiék gratulálhattak az ellenfélnek. 1:1

Az első körben két hazai győzelemmel indult a mérkőzés. Licul Lacin látszott az elmúlt napokban lerótt több ezer km-es vezetés, míg Pósfai több hittel meglephette volna az ellenfél legjobbját, ha 4-8 után kiegyenlítve a döntő szettben elhiszi, hogy nyerhet. Takács és Lukács erőlködés nélkül hozta a két meccset, így alakult ki a 3:3.

A fordulatot a második kör hozta. A vendégek egy 3-1-s körrel nyomatékosították, hogy a mai napon nem születhet hazai siker. A jó beírás ismét kamatozódott, mert érezhető volt, hogy megrogyott az ütéstől a hazai csapat, amihez kellett Pósfai fontos győzelme Kurali Barna ellen. 4:6

Mint a profi bunyós a megrendített ellenfelet, úgy űzte a szomódi legénység a berozsdásodott „Acélbikákat”: Licul önmagát is legyőzve megverte id. Ármost, míg Takács és Lukács levegőhöz sem engedte jutni az ellenfelet, így a záró körre 5:9-el fordultak a mérkőző felek.

Az utolsó körben a kegyelemdöfést egy 0-4-es kör jelentette, ahol a teljesen demoralizált vendéglátóknak esélyük sem volt még az eredmény kozmetikázására sem. 5:13

A látottak alapján a szomódiak győzelme ilyen arányban is megérdemelt. Takács Jenő egy konkvisztádor magabiztosságával hozta a meccseket. Szett veszteség nélkül, óriási fölényben játszotta végig a találkozót, hétről – hétre ( vagy évről – évre ? ) elviselve a zászlóshajó felelősségét. Lukács játékán látszik az elvégzett munka, a szezon során befektetett idő és energia, és először a bajnokság során hibátlan teljesítményt nyújtott. Licul számára ma a legnagyobb ellenfél saját fáradtsága volt, de igazi csapatemberként a fontos pillanatban hozta a kötelezőt. Pósfai – ha egy kicsit görcsölve is – de kezd lassan akklimatizálódni és ez az eredményeken is meglátszik. A Szomód ma is egységes, átgondolt csapatjátékot mutatott a végig sportszerű találkozón.

Győzelmek:

Takács – Licul páros, Takács J. 4, Lukács Cs. 4, Licul L. 2, Pósfai Zs. 2

illetve: Kurali – Mizsei páros, Mizsei M. 2, ifj. Ármos J. 1, Kurali B. 1