NB III. Közép csoport

Vegyes érzelmekkel indultunk útnak Dabasra. Igaz ugyan, hogy ősszel simán nyertünk, de akkor egy erősen tartalékos csapat jött el hozzánk, és most Szűcs Balu helyett a szemtelenül fiatal Nagy Danival kiegészülve készültünk elhozni a 2 pontot.

A bemelegítésnél még valóban azt gondoltam, hogy nem lesz könnyű dolgunk, de aztán a mérkőzésen minden másképp alakult.

A párosok jöttek. Mi a Gyurival elég simán nyertünk, az Illés-Nagy “csikó” páros – főként Dani kompromisszumot nem ismerő tenyeres pörgetéseinek köszönhetően – ha döntő szettben is, de hozta a mérkőzést. 2:0

Aztán jött két fordulónyi ámokfutás a részünkről. Sorban nyertük a mérkőzéseket, mindenki hozta magát, talán a Gyuri “fáradt” el a leghamarabb.

Vesztett a 8. mérkőzésen a hazaiak legjobbja Csata Sanyi ellen, de ekkor már 9:1 volt az állás a javunkra. Egy-két mérkőzés még elment, de összességében  simán 15:3 arányban nyernünk.

A hazaiak nem igazán hittek abban, hogy nyerhetnek ellenünk, és ez meg is látszott a mérkőzésen. Az sem tett Nekik igazán jót, hogy a mérkőzés előtti napon, edzés után ünnepelték az egyik legjobb játékosuk, Bálint Gábor névnapját.

Nekünk szinte minden bejött. Illés, és Én hoztuk minden mérkőzésünket, Dani is igazán jó napot fogott ki. A Neubauer-antival játszó Dudla Laci ellen például egy szettben 3:7 hátrányból sikerült nyernie, és csak a hazaiak éljátékosa ellen nem tudott nyerni. Gyuri az elején hozta magát, aztán mikor látta, hogy sima a mérkőzés, egy kicsit “megpihent”, de a végén ismét nagyot küzdött, és nyert.

A mérkőzés végén az amúgy rendkívül szívélyes hazaiak vendégül láttak bennünket (zsíros-kenyér, sör, üdítő, kávé,) és egy jó kedélyű beszélgetés után 2 ponttal a zsebünkben térhettünk haza.

Salaf