Azzal kezdeném, hogy miért nem indulunk mostanában együtt Müller Gyurival párosban, holott eddig szinte minden versenyről éremmel tértünk haza. Nos, Gyuri egyéniben idén már minden versenyen az 50-59 évesek között indul, és csak miattam jött le párosba a „fiatalok” közé.

A közelmúltban aztán a vak szerencse úgy hozta, hogy sikerült magamnak, és Gyurinak is a saját korcsoportjában megfelelő erősségű társat találni a páros versenyszámra. Ettől azt reméltük, hogy még jobb eredményeket sikerül elérnünk.

Ennek tudatában vágtunk neki szombaton hajnalban a legpatinásabb veterán versenynek -a Békéscsabai Országos Veterán Bajnokságnak-, melyet 22. alkalommal rendeztek meg a „Viharsarokban”. Itt szeretnénk megköszönni Magai Petinek az önzetlen segítségét, mely szinte egész napját lefoglalta. Kora hajnalban és késő este nem kis teljesítmény levezetni 300 km-t, és közben egész nap egy hatalmas és hideg csarnokban nézni, azt a kb 120-150 „elmebeteg” játékost, akik képesek még a világ végére is elmenni , hogy eldöntsék, kik lesznek 2011 veterán bajnokai.

Hajnali 4.30-kor indultunk, hogy 8 óra után pár perccel már az impozáns csabai  Sportcsarnok 18 asztala közül az egyiken melegíthessünk. Aztán 9-kor megnyitó. Szerencsére még pont időben megérkezett Nyíregyházáról Sallai Zoli is, aki az új társam a párosban. Nyugodt higgadtsággal közli, hogy sajnos csak vonattal tudott jönni, és ez volt a legkorábbi időpont, de nem gond, majd az első mérkőzésen bemelegít. 🙂 Ez engem nem igazán győzött meg, mert tudtam hogy a szóban forgó meccs nem lesz „sétagalopp” a Klucsár Péter-Lovas Péter (Vác) duó ellen. Sajnos baljós sejtelmeim kezdtek egyre inkább valóságot ölteni: az első két szett elmegy, és nem elég,  hogy a váci kettős jól játszik, még a szerencsével sem állnak hadilábon. Aztán a harmadik szettben 9:9-nél sikerül egy bravúros „csusza mentés” és ez megtörte őket, bennünk meg elindult valami. A lényeg, hogy az ötödik szett végén  mi örülhetünk a győzelemnek. A selejtező csoport harmadik párja, szerencsére egy gyengébb román kettős volt, akik ellen gond nélkül sikerült nyernünk, így viszonylag nyugodtan várhattuk a főtábla sorsolását. Közben Gyuri, a szolnoki Molnár Laci oldalán szintén sikeresen vette az akadályokat. A csoport második helyét  szerezték meg,  így ők is készülődhettek a további mérkőzésekre.

Az eddigi szokásokkal ellentétben a páros csoportmérkőzések után nem folytatták tovább ezt a versenyszámot, hanem előbb lejátszottuk az egyéni csoport selejtezőket. Itt nekem egy 3 fős csoportból kellett kiharcolnom a továbbjutást, ami sikerült, de sajnos csak csoport másodikként, miután vereséget szenvedtem egy román játékossal szemben. Kb. 8-10 romániai játékos is megtisztelte jelenlétével a versenyt, és többségük igen komoly játékerőt képviselt. Sajnos Gyuri is kifogott egy temesvári ellenfelet, ráadásul más ellen is vesztett- pedig mérkőzéslabdája volt-, így sajnos ő a délután folyamán már csak párosban volt érdekelt.

Vissza a párosokhoz! Az 50-59 évesek között Gyuriék már a negyeddöntőben megkapták a korosztály egyik „favorit” párosát, a Geri László (Csákvár) –Baráth Kornél (Gödöllő) kettőst, akik nemcsak  jól játszanak, hanem évek óta együtt is indulnak. Két hete Tatabányán ez a kettős állta Müllerék útját az elődöntőben, de most egy látványos és izgalmas, öt szettes mérkőzésen sikerült a visszavágás! Az elődöntőben aztán Fekecs László (Honvéd Szondi SE) – Szabó László (Budai XI) kettős ellen szett veszteség nélkül jutottak a döntőbe, ahol azonban meg kellett hajtaniuk a fejüket – a 30 éve felnőtt Magyar Bajnokságot éppen Tatabányán megnyerő – Frank Béla (Budapest) és Dr. Vágott János (Pestújhely) alkotta kettős tudása előtt.

Nekünk – a legjobb 8 között –  a Fekete József (Diósgyőr)- Bende Tamás (Szolnok) kettőssel kellett felvennünk a harcot. Az első két szettet gond nélkül nyertük, aztán sajnos kissé kiengedtünk, de a döntő szettben már ismét minden olajozottan működött és nyertünk. Az elődöntőben a Hanicz Sándor (Győri Elektromos)-Sebestyén Sándor (Békési TE) kettőssel néztünk farkasszemet. Sikerült őket parádés játékkal meglepnünk: Zolinak a  hatalmas pörgetései, nekem pedig a fonák indulásaim jöttek, így a megérdemelt 3:0-s győzelem után már a döntőre készülődhettünk.

Sal-Sa!

Sajnos a két korosztály páros döntője egy időpontban kezdődött, ráadásul egymás melletti asztalokon, ami nem volt túl szerencsés.  Mi a fiatalabbak között a Daru Zsolt (Veresegyháza)-Búzás Zoltán (Vác) kettős ellen küzdöttünk az elsőségért. ( Ezt a mérkőzés terveink szerint a későbbiekben meg lehet nézni itt egy csatolt videón). Sajnos ezt a meccset nem ellenfeleink nyerték meg, hanem mi veszítettük el! Az első szettben 8:4-es vezetést tudtak megfordítani Búzásék, aztán a második szett egyértelműen nekünk sikerült jobban. A következő két szettben Daruéknak minden rutinjukra – és nem kis szerencsére is – szükségük volt, hogy nyerjenek. Végül megoldották, és megérdemelten lettek bajnokok! Akiknek esetleg ezek a nevek nem ismerősek, el kell mondanom, hogy nem akármilyen kvalitású játékosokról van szó:  Daru Zsolti az NB I Keleti csoportjában csapata húzó embere – nem vesztett még mérkőzést az idén! – , míg Búzás Zoli az NB I Nyugati csoportjában eddig 50 százalékos.

Sajnos egyéniben a főtáblán, a sorsolás szeszélye folytán, pont páros társammal, Sallai Zolival, kerültem szembe,a főtábla első fordulójában, aki ellen nem igazán tudtam felvenni a ritmust, így 3:1 arányú vereséggel végül is a 16 között végeztem. A fiatalabb korosztály bajnoka Daru Zsolt lett, míg Gyuri korosztályában az örök ifjú Frank Béla diadalmaskodott. Az utolsó döntők este 21 óra után fejeződtek be, így az eredményhirdetés vége 21,30 körül volt.

Csekély 3 órás autózás végén, hajnal 1 óra előtt értünk haza. Végül is a célunkat elértük, a tavalyi páros bronzérem után idén mindketten ezüstéremmel tértünk haza! De ha ez így folytatódik, talán jövőre…

Ezüstös "Aranyifjak"!

Saláta Ferenc (TASE)