2012. május 30-án Budapesten a Sportok Házában került sor a Magyar Asztalitenisz Szövetség 2011. évi  közgyűlésére, melyen a Komárom –Esztergom Megyei Asztalitenisz Szövetséget Lukács Csaba elnök és Takács Jenő elnökségi tag képviselte. Mivel a közgyűlés meglehetősen érdekes körülmények között zajlott le, azért vártam eddig, hogy megfelelő higgadtsággal tudjam a történteket elétek tárni. Mivel sem a MOATSZ hivatalos honlapján, sem a közmédiában nem találtam beszámolót, ezért két másik megyei küldöttség beszámolóját ajánlom az érdeklődőknek. ( Heves Megyei Asztalitenisz  Szövetség és Veszprém Megyei Asztalitenisz Szövetség – linkek: www.kem-atsz.hu-n találhatók.)

A közgyűlést megelőzően a MOATSZ főtitkára ( Barsai Emese ) levélben felkért, hogy a vegyek részt a közgyűlés Mandátum-vizsgáló bizottságának munkájában ( dr. Honti János ügyvéd úrral ), amely felkérést természetesen elfogadtam. Felkérésünket – 2 tartózkodással – a közgyűlés megerősítette, a közgyűlés működéséhez szükséges feladatunkat elláttuk.

A közgyűlésen Pákh Imre elnöki megnyitóját, a határozatképesség megvizsgálását (a 76 szavazásra jogosult tagból 66 volt jelen, így a közgyűlés határozatképes), valamint a hivatalos személyek (levezető elnök, jegyzőkönyv-vezető, jegyzőkönyv-hitelesítők, szavazatszámlálók) megválasztását követően a meghívóban szereplő napirendi pontok módosítására került sor. Ekkor ért bennünket az első meglepő bejelentés, miszerint a „ mi időnk” védelme érdekében 3 percben korlátozta volna a levezető elnök a hozzászólások időtartamát! A közgyűlés tagjainak felháborodását követően 5 percben került a korlátozás megszavazásra. Új napirendi pont felvételére nem kapott 2/3-os többséget a javaslat.

Ezután személyi kérdésekről döntött a közgyűlés: a felügyelő bizottság elnökének Füvesi Lajost, felügyelő bizottsági tagnak Szőke Katalint és Dr. Ács Pongrácot választotta meg a közgyűlés.
A második napirendi pont az Elnökség 2011. évi szakmai és szervezeti beszámolója volt. Elöljáróban szeretném elmondani, hogy 15 éves pedagógusi pályafutásom során sokszor bíráltam és minősítettem írásos anyagokat. Ez a beszámoló sem formai, sem tartalmi követelmények tekintetében a minimális elvárásoknak sem felelt meg. Ezt Takács Jenő elnökségi taggal meg is beszéltük a közgyűlés előtt. A szakmai beszámolót különböző forrásokból ollózták össze, sok esetben az illetékesek (például a férfi és női válogatott szövetségi kapitány) tudta és véleménye nélkül. A dokumentumból nem derült ki, hogy ki készítette, kihez lehet kérdéseket feltenni. Ez nemcsak nekünk tűnt fel, hanem több küldött is – pl. Fülöp István válogatott edző – szóvá tette. Legnagyobb meglepetésünkre az elnökség ezekre a konkrét kérdésekre nem adott választ, hanem a levezető elnök ígérete szerint írásban teszik ezt meg. ( Mind a 66 jelenlévő képviselőnek?) Több hozzászólás bírálta az új elnökségnek az elmúlt esztendőben elvégzett munkáját, a hiányos kommunikációt, az érintettek kihagyását, mellőzését a döntésekből, a megroppant anyagi helyzet okozta rendezetlenséget. Az a szokatlan helyzet állt elő, hogy a beszámolót nem fogadta el a közgyűlés ( 28 igen, 25 nem, 13 tartózkodás ). A kialakult helyzet fonákságát jól mutatja az a tény, hogy az elnökség nem volt felkészülve erre az eshetőségre, nem közölték a küldöttekkel az elutasítás következményeit.

A 2011. évi gazdálkodásról szóló beszámolót ( 47 igen, 15 nem, 4 tartózkodás ), a Felügyelő Bizottság jelentését (65 igen, 0 nem, 1 tartózkodás) és a 2012. évi költségvetési tervezetet ( 49 igen, 7 nem, 10 tartózkodás) elfogadta a közgyűlés.

A beszámolók közben vált hivatalossá, hogy Barsai Emese főtitkár lemondott a tisztségéről. Barsai Emese – férfiakat megszégyenítő nyíltsággal és korrektséggel – beszámolt a lemondás okairól. A leköszönő főtitkár eddigi munkáját, pozitív személyiségét a küldöttek hosszan tartó tapssal ismerték el. A megüresedett pozícióra az elnökség pályázatot ír ki.

Tovább rontotta a közhangulatot, hogy dr. Ormai László és Juhos József – személyes megszólíttatása okán – hozzászólási jogát megkérdőjelezte a levezető elnök. Ezek a pillanatok méltatlanok voltak mind a szövetséghez, mind az évtizedeket dolgozó sportvezetőkhöz.
A következő napirendi pont a 2012-2016 közötti időszakra vonatkozó Sportágfejlesztési Programterv ismertetése volt, melyet a téma felelőse, Jónyer István olvasott fel papírról… A határozott politikai támogatást sejtető beszámolóból sajnos hiányoztak a konkrétumok, a határidők és a felelősök. Így a hallgatóság számára álmoskönyvként hatott, azaz mindenki azt olvas ki belőle, amit akar…

A jövő felvázolása után a múlt és a jelen következett: az 1982-es budapesti Európa-bajnokságon aranyérmes női és férfi válogatott tagjai – köztük a SPAR SE-t eddig erősítő Molnár János -, majd az utánpótlás-nevelés területén kiemelkedő tevékenységet folytató edzők vehettek át elismeréseket.

Az utolsó napirendi pont komédiába illő volt. Eredetileg Rostás Gábor, a Postás SE elnöke szólalt volna fel “Hol van a gyógytornász?” címmel, de a kialakult rossz hangulatra hivatkozva erről a témáról nem kívánt beszélni. Helyette percekig a női csapatbajnoki címet újfent megnyerő egyesületének elmúlt időszakát méltatta. Miután erre nem kapott a közgyűléstől felhatalmazást, ezt a közgyűlés néhány résztvevője szóvá tette, erre eltépte a papírjait és lezárta hozzászólását, mielőtt elkezdte volna. Így sajnos nem tudhattuk meg, hogy a médiában is megjelent témáról mi a tanácsadói testület tagjának véleménye…

A szokásokkal ellentétben – bár a küldöttek közül ezt többen szerették volna – a javaslatok, egyebek napirendi pont ezúttal elmaradt…

Ezt követően a levezető elnök a közgyűlés hivatalos részét lezárta.

A nem “hivatalos” részben a közgyűlésen hivatalosan lemondott, a Magyar Asztalitenisz Szövetségben 35 éven keresztül vezetői feladatokat ellátó Juhos József korrekt módon köszönt el azoktól, akik megvárták beszédét. Az ellenségeskedésektől sem mentes hangulatban a többség megtisztelte azzal, hogy meghallgassa, bár néhányan sportvezetőhöz méltatlanul viselkedtek, függetlenül Juhos József vélt vagy valós múltbeli tevékenységétől.

A MOATSZ idei közgyűlése jelezte azt a káoszt, amely jelenleg a sportágunkat jellemzi. A feszült hangulat, a személyeskedések érzékeltették az egymásnak feszülő erővonalakat. Az írásos anyag és a hozzászólások 10%-a sem szólt rólunk, vidéki pingpongosokról. A közgyűlés lebonyolításának módja azt az érzést váltotta ki belőlem, hogy nem kezelnek partnernek bennünket, véleményünk egyelőre süket fülekre talál…

Rossz volt ilyen hangulatban hazatérni, de abban minden esetre megerősítettek az események, hogy a megyei asztalitenisz jövője kérdésében egyre inkább csak magunkra számíthatunk…